(A dal teljesen, és tökéletesen passzol...) :D
A minap volt szerencsém társalogni tajvaniakkal, mármint csak megpróbálni. (Persze angolul.) Rá kellett jöjjek, hogy annak ellenére, hogy négy éve tanulom a nyelvet, egyszerűen nem tudok beszélgetést folytatni. És ez nem a saját hiányosságaim miatt van, hisz mindig is ötös voltam belőle. Na de, akkor hol a hiba, kérem szépen?
Egy kis gondolkodás után meg is találtam: a nyelvoktatás okolható a súlyos hiányosságokért. Nem si az iskola, nem is a tanár, és nem a diák. (A legtöbb esetben.) Egészen egyszerűen szükségtelen dolgokat tanulunk. És ez egyszerűen röhej. Kinek kell angol beszélgetésben az, hogy mikor folyamatos jelen idő, meg annak felismerése, meg a többi baromság.Oké, múlt és jövő idő még oké. Az kell is, én is használtam abban az elmondott pár mondatban. De hogy mikor kell 'll, meg "d" végződés, meg az egyéb fárasztó cifrázás, az kit érdekel? Biztos, annyit fogok cifrázni azon a "Hi"-on, hogy abba kelljen az a d végződés, meg a won't, meg a will...
És sajnos az is közrejátszik, hogy szinte soha nem társalgunk angolul. Órán SOHA. Ami, ha megnézzük, most fejti ki hatását. Nem értem, miért nem lehet néhány gyakorlati órát bevezetni, amin csak angolul beszélgetünk, vagy ilyesmik... Mert beszélni még csak-csak tudunk. De megérteni az angol beszédet, már más tészta. Mondjuk, az nekem könnyebben megy, mint a beszéd.
Mert persze, kell a nyelvtan is, de mire?? Kérdem én, mire? Nem hiszem, hogy annyira belemerülünk az angolba a későbbiek során, hogy szükségünk legyen nyelvtani ismereteinkre. Én legalábbis nem tervezem.
Elszomorító, hogy nem tesznek, és mi sem tehetünk ez ellen semmit. El kell viselni. Tanácsolom az önképzést. :)
