2016. június 20., hétfő

Nyelvoktatásunk hiányosságai





 (A dal teljesen, és tökéletesen passzol...) :D
 A minap volt szerencsém társalogni tajvaniakkal, mármint csak megpróbálni. (Persze angolul.) Rá kellett jöjjek, hogy annak ellenére, hogy négy éve tanulom a nyelvet, egyszerűen nem tudok beszélgetést folytatni. És ez nem a saját hiányosságaim miatt van, hisz mindig is ötös voltam belőle. Na de, akkor hol a hiba, kérem szépen?
   Egy kis gondolkodás után meg is találtam: a nyelvoktatás okolható a súlyos hiányosságokért. Nem si az iskola, nem is a tanár, és nem a diák. (A legtöbb esetben.) Egészen egyszerűen szükségtelen dolgokat tanulunk. És ez egyszerűen röhej. Kinek kell angol beszélgetésben az, hogy mikor folyamatos jelen idő, meg annak felismerése, meg a többi baromság.
   Oké, múlt és jövő idő még oké. Az kell is, én is használtam abban az elmondott pár mondatban. De hogy mikor kell 'll, meg "d" végződés, meg az egyéb fárasztó cifrázás, az kit érdekel? Biztos, annyit fogok cifrázni azon a "Hi"-on, hogy abba kelljen az a d végződés, meg a won't, meg a will...
   És sajnos az is közrejátszik, hogy szinte soha nem társalgunk angolul. Órán SOHA. Ami, ha megnézzük, most fejti ki hatását. Nem értem, miért nem lehet néhány gyakorlati órát bevezetni, amin csak angolul beszélgetünk, vagy ilyesmik... Mert beszélni még csak-csak tudunk. De megérteni az angol beszédet, már más tészta. Mondjuk, az nekem könnyebben megy, mint a beszéd.
   Mert persze, kell a nyelvtan is, de mire?? Kérdem én, mire? Nem hiszem, hogy annyira belemerülünk az angolba a későbbiek során, hogy szükségünk legyen nyelvtani ismereteinkre. Én legalábbis nem tervezem.
   Elszomorító, hogy nem tesznek, és mi sem tehetünk ez ellen semmit. El kell viselni. Tanácsolom az önképzést. :)



Láncdohányosság és dohányzás


   Első kézből tapasztalhatom, milyen az, ha mellettünk egy dohányos, ne adjisten láncdohányos él. Sőt, egyből kettő is. Szüleim, nővérem és bátyám is dohányzik. 
   Alapból észrevettem már, hogy anyukám rengeteget cigarettázik, de ma jöttem rá, hogy ez mennyire súlyos. 
   Épp kint játszottam húgommal, mikor anya kijött, és rágyújtott. Aztán bement, fél percre rá kijött egy másikkal, és azt is elszívta. Majd körülbelül negyed órával később, vacsora után megint.
   A másodiknál már bekönnyezett a szemem. Belegondoltam, hogy ezzel mennyit árt magának, és nekünk is.
   Kétféle módja van a dohányzásnak: aktív és passzív. Aktívnak akkor nevezzük, mikor a normál, szűrős és egyéb cigarettát szívja valaki. A passzív, mikor az aktív dohányzó környezetében lévők annak füstjét szívják, ami még veszélyesebb, hisz nincs megszűrve. Így a belégzett füst által a szervezetbe kerülő káros anyagok letapadnak a tüdőben, károsítva azt. Tudom, pocsékul magyarázok, de ki vagyok borulva.
   Akkor hagyjuk is a hadoválást, térjünk a tárgyra.
   Szóval, nem is tudom, miért, de engem felzaklatott, hogy saját szülőm láncdohányos, ezzel veszélyeztetve saját és mások egészségét is. Ha belegondolok, mennyi füstöt nyeltem már le általa, bele kell borzongjak. Mindig is érzékenyen érintett a téma, hisz ugye szüleimről van szó. Rájuk még szükségem lenne a későbbiekben is, de mint tudjuk, a dohányzással együtt jár általában a korai, idő előtti halál is. Szóval, esküszöm, ha legközelebb meglátom, hogy egyiket szívja a másik után, fogom magam, és kitépem a kezéből, majd nemes egyszerűséggel eltaposom, vagy vízbe dobom. Borzasztóan sokat szívnak, és egyszerűen nem tudom felfogni, miért. Tisztában vannak vele, hogy saját életüket rövidítik. Elhiszem, hogy nyugtató hatású, meg tiszta happy tőle minden, de ez engem mégis annyira, de annyira bánt... :(

Nagyszerű demonstráció...

   Lehet, hogy közös erővel ki tudjuk őket segíteni ebből. Ha a rábeszélés sem segít, hát erőszakhoz kell folyamodni, az ő érdekükben is. Nicorette, meg a többi hülyeség... Nem ér semmit. Lépcsőzetesen kell leépíteni.
   Ám ehhez idő kell, mint rászokni is. Elhamarkodni nem szabad. Én megpróbálom.
   Aki hasonló problémákkal küzd, annak kívánok sok szerencsét és kitartást. ;)




Meddig akarsz élni? 

A legtökéletesebb demonstráció...

2016. június 18., szombat

Christina Grimmie halála

Tudom, hogy unalmas, hogy mindenhol erről olvastok, mindenhol ez a téma megy, és már nagyon unalmas mindenki számára, de engedjétek meg, hogy kifejtsem véleményem a dologgal kapcsolatban...

   Szóval, először nem rendített meg túlzottan a hír. Pár napja olvastam kommentként egy videó alatt, és azt se tudtam, ki ő. Amiért most nagyon szégyellem magam. Egyik kedvenc számomat (lásd fent) is ő énekelte, vagy legalábbis feldolgozásában hallható, és még csak nem is tudtam róla. Meghallgattam az eredetit is, és rá kellett ébredjek, hogy sokkal jobb a feldolgozott verzió. 
   És mivel a hangba beleszerettem, aminek eddig nem volt gazdája, de mára megleltem, az énekesnőt is megkedveltem. Kár érte, mert nagyon tehetséges volt, és milyen fiatal. Az élettől még sokat kaphatott volna, mert ő ő. 
   Engem különösen a mosolya kapott meg. Egyszerűen sugárzik belőle a melegség, és a kedves báj.  
   Halálának pontos körülményeit nem tudom, de bárhol megtalálható. És nem tudom, ki képes ilyen szörnyűségre, és szegény Christina mi okot adott a gyilkosságra, de egyszerűen borzasztó.
   Most, hogy tudom, ki ő, engem is mélyen érint az elvesztése.
 
   Gyászol hát a világ...






 

"If you ever love somebody put your hands up..."